|
|
|
2009-07-17 19:35:40, péntek
|
| |
| |
|
|
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük az aranykort, vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle alkémiás zsidó rendjei, a Nyomorultak 1967. óta.
- Nem ciki, hogy fülbevalót kell hordanod?
- Nem kell, senki sem kényszerít rá - csattan a válasz Benkő Lászlótól, amolyan amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten-modorban. (Ha emlékeim nem csalnak, a Pszichografológiában láttam Ízisz jelként a fordítva hordott fülbevalót, vagy az adventista szombatista egyház szimbólumaként K.K.)
- Ha nem popzenész lennél, nem valószínű, hogy 38 éves korodban fülbevalót viselnél. Valahogy mégiscsak egy szereppel függ össze...
- Igen, de akkor egészen más életformát választottam volna, s valószínűleg másként látnám az egyes dolgokat.
- Nem valamiféle sztármítosz kiszolgálását jelenti ez az egész fülbevaló-dolog?
- Nem hiszem, hogy ilyesmit ki kell szolgálni. Az életformámmal és környezetemmel együttjárnak bizonyos külsőségek, amelyek között jól érzem magamat.
- Húsz év után sem unalmas, vagy fárasztó?
- Akkor nem csinálnám tovább.
- Miért, abba lehet hagyni?
- Ez nyitott kérdés, egészen addig, amíg be nem fejezi az ember. Lehet, hogy fárasztó ez a tevékenység, de sokkal nagyobb ingerözönhöz juthatok, mint más pályákon. Ez tükröződik a ruhánkon, a gondolkodásmódunkon, s mindenen, amit csinálunk.
- De ha az ember közelebbről ismer téged, az a benyomása, hogy egy megfontolt, racionális menedzserrel beszél...
- Ezt a magyar együttesek speciális helyzete hozta magával. Nem lehetett menedzser a zenekarok mellett, ezért a bandán belül kellett szétosztani a feladatokat. Ráadásul ezt a folyamatot később már nem is lehetett visszafordítani, az intézmények megszokták, s idegenkednek attól, hogy új figura tárgyaljon velük egy-egy zenekar nevében. Nálunk ezt a szerepet én vállaltam, de az Omega valamennyi tagja végez folyamatosan részfeladatokat.
- Volt valami sajátos célotok ezzel a zenével, amikor vagy húsz éve belevágtatok?
- Akkor arra vágytunk, hogy minél több klubban felléphessünk. Később a színpadra akartunk kerülni, ülő közönség elé. Következő lépcsőfokként az országos elismertség, majd a szocialista és nemzetközi hírnév utáni vágy jött.
- De mégis, mit gondoltatok, mit hozhat ez a zene?
- Kezdetben nem gondolkoztunk ezen. Kis túlzással, nem volt különbség a táncolók és a zenekartagok között. A minőségi változás akkor történt, amikor átkerültünk koncertet adni az Egyetemi Színpadra. Az addigi szórakozás ott már munka volt. Mindenkinek el kellett döntenie, hogy képzeli a jövőjét, mérlegeltük, hogy a tanult szakmánk, vagy a zenélés a fontosabb.
- A hazai beatmozgalom kezdetén főleg egyetemistákból kerültek ki a popzenészek, szemben a mai helyzettel. Mit gondolsz, miért?
- Ez a magyar popzene egy másik különleges vonása. Talán azért történt így, mert az egyetemistáknak szabadabb volt az időbeosztása. De feltehetőleg jobbak voltak a családi és lakáskörülmények, könnyebben hozzájutottak a megfelelő zeneanyaghoz. Az sem elhanyagolható, hogy ők beszéltek angolul, s a klubok jelentős része is az egyetemek köré szerveződött, ezért sokkal otthonosabban mozogtak ott.
- Ezeknek a körülményeknek jelentős része ma is változatlan, mégis alig kerül mostanában "diplomás" a zenekarokba. Úgy tűnik, ma jó szakmának nem az önkifejezési lehetőségek, ne adj' isten, művészetnek tekintik ezt a tevékenységet.
- Rgen a dolgoknak nem volt tétje, föl sem vetődött, hogy ez valakinek jól jövedelmező szakmája lesz. Mára azonban az egész profivá vált, elsősorban szakmaként kell néznie annak, aki bele akar fogni. Egy munkás- vagy parasztfiatal előtt talán egyetlen más szakma sem tűnik olyan színesnek, vagy jól jövedelmezőnek, mint ez. Ugyanakkor az értelmiség nem kísérletezik a bizonytalan egzisztenciával.
- Sőt, úgy tűnik, mintha el is távolodott volna ettől a műfajtól!
- Részben. Engem is érdekelne, hogy milyen a közönség összetétele egy-egy bulin.
- Ezzek kapcsolatban a legfontosabb kérdés talán az, hogy minek tekintik a popzenét. Te például minek tartod húsz év után?
- A tradicionális művészeti ágak esetében nem szabad arról vitatkozni, hogy egy-egy rosszabb produkció a művészethez tartozik-e? Szerintem a popzene egy része is művészet.
- Mondanál példát?
- A Pink Floyd utolsó előadásai. De ha a popzene nem lenne művészet, akkor nem tudott volna ötvöződni egyéb művészeti ágakkal. A jazzt megújította, megváltoztatta, a rock nélkül sok művészeti ág visszaesett volna. Nem igaz?
- Nekem azért úgy tűnik, egyre kevesebb az inspiráló hatása...
- A dolog másik oldala, hogy kereskedelmi ügyletet csináltak a popzenéből. Minden tömegtermék lett.
- S mintha a műfaj "üzenete" lassanként a háttérbe szorult volna a melléépült gépezettel szemben. Valaki, aki hivatásszerűen foglalkozik a popzenével, azt mondta, ennek az egésznek csak az az értéke, hogy sokan megveszik.
- Azért mégis meg kell húzni a értékes és az értéktelen közti határt. Kezdetben néhány zenekar ontotta magából az éveken át felgyülemlett ötleteit. Ma összehasonlíthatatlanul többen zenélnek, nehezebb jó ötlettel előállni, több idő kell a kidolgozásra.
- Akkoriban a popzene az előző nemzedékek gondolkodásmódjától markánsan elütő világszemlélettel állt elő, alapvetően újszerű formanyelven. De mintha bezárult volna a kezdeti körbe...
- Lehet, hogy ebben van valami, de nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy itt most elvágnánk a köldökzsinórt és elhatároznánk, mindent elkezdünk előlről.
- Ilyesmit nem is lehet mesterségesen végrehajtani...
- A továbblépésen gondolkodik mindenki. Csakhogy manapság nincs öt-hat éves gyűjtögetés, egy-két éven belül lemezt kell csinálni, mert a név kötelez.
- Egy-egy új lemez minőségének eldöntésében milyen jelentőséget tulajdonítasz a kritikának?
- A dicséret és szidás hullámszerűen változik. Mi általában három lemez után újítottunk. Első periódusunk a Trombitás Fréditől az Éjszakai Országútig tartott, majd jöttek a hard-rock Omega-lemezek és az Időrablótól a Grammapolisig. Általában a váltás első lemezt húzza le a kritika. El tudom képzelni, hogy a most következő munkákat is értetlenül fogadják majd.
- Ettől féltek, hogy hidegen hagy?
- Az túlzás, hogy félünk, de nem hagyjuk figyelmen kívül.
- Mit vártok a kritikától?
- Állandó közös óhaj, hogy legyen egy szakmai lapunk, ahol elemzőbb a kritikák is helyet kaphatnak. Mert ha az egész csak néhány soros letolás, abból csupán sértődés lesz.
- Sokszor film- és könyvkritikák sem kapnak nagyobb terjedelmet, mint egy-egy nagylemez. De olyan szaklapokban, mint például a Melody Maker, többségben vannak a "nyúlfarknyi" kritikák, csak az egészen kiemelkedőnek vélt lemezek kapnak mélyebb elemzést. Ez tehát nem egyszerűen terjedelmi kérdés.
- Azért az egyes művészeti ágaknak megvannak a szaklapjaik. De a Film, Színház, Muzsika című újságba még mindig nem tartozik bele a popzene. Ha komolyan beszélnek róla, akkor nem tartják művészetnek, sőt, arisztokratikus szemszögből gyakran még muzsikának sem. Csak akkor foglalkoznak a popzenével, ha alkalmazott műfajként kapcsolódik filmhez, színházhoz. Pedig feltűnő, hogy egyre többen élnek a trükkel: a rockkal csábítják a közönséget a produkciójukhoz.
- Mit gondolsz, miért nem tartják zenének a popzenét?
- Nem tudom, hogy lehet összehasonlítani a kettőt. Nincs művészeti ág, ahol ki lehetne centizni, hogy ez értékesebb, az meg kevésbé.
- Centizni nem is, de valamilyen viszonyban azért csak vannak egymással! Vegyük sorra a popzene ellen felhozott, sokszor ki sem mondott, csak éreztetett érveket. Például azt, hogy primitív...
- Lehet, hogy kevesebb akkord van egy popzenei számban, és azok sűrűbben térnek vissza, de ez is nagyon függ a műfajon belüli stílusoktól. Akad olyan kompozíció, amelyik sokkal összetettebb, mint a sokszor szándékosan bonyolult kortárs-darab.
- Azért mégis úgy tűnik, hogy inkább a kortárs zene hat Rick Wakemanara vagy Keith Emersonra, mint fordítva!
- Erről nem vagyok meggyőződve. A kortárs művészet avantgarde irányzatainak kölcsönhatásairól nem sokat tudunk. De a kortárs zenében és az élenjáró popzenében is jelentős mértékben felhasználják a modern elektronika hanghatásait. A profi rockzenésznél is kell feltételezni annyi tehetséget és képzettséget, hogy nem azért játszik két akkordot, mert nem tud nyolcat. A Vangelisből például állandóan kihallom a klasszikus zenei tanulmányokat. Mégis szándékosan választanak egy egyszerű, monoton zenei alapot, amit a legsokrétűbben tudnak feldúsítani klasszikus és szintetikus elemekkel. A műfajnak az egyik alapvető és nagyon jó tulajdonsága, hogy ha az alap betonbiztos, akkor a felépítményt olyan díszesre lehet kialakítani, amilyenre csak tetszik.
- Csakhogy minden, a művészet eszközeit felhasználó tevékenységnél döntő az érték megítélésében, hogy hoz-e a mű valami újat tartalmában és formájában. A rockzenének a formavilága borzasztóan lemerevedett panelekre. Mert hiába hozza egy dobos gyönyörűen a "kettő-négyet" , a százalék dalban már nem nyújt semmi olyan revelációt, ami egy műalkotástól elvárható.
- Hát igen. Időnként kijön egy-egy kitűnő lemez, vagy újszerű előadásmód, de nem mindenkinek van olyan szerencséje, hogy éppen ő indítson el valamit az emberekben. De más művészeti ágakban is viszonylag kevés a kiemelkedő alkotó.
- De a popzenének mintha sokkal szűkebb lenne a mozgástere. A története - az én felfogásomban - , hogy elindult egy új formanyelven, ami egyre bonyolódott, mondjuk egészen Wakemanig, Emersonig. Ők már egészen a klasszikus zene irányába haladtak, csakhogy későbbi darabjaikat klasszikus zenének nem fogadták el, popzenének meg már nem kellettek. Ennek feloldása az újabb szándékos primitívség volt. Vagyis, mintha a műfaj bejárt volna egy olyan kört, aminek újra az elejére került.
- Van ebben valami, a jelenség közel így játszódott le. De például Wakeman emellett a Yesben megteremtette a rockzene egyik furcsa ágát. A zenész belső kényszere, hogy jobbat csináljon, aminek egyik módja, ha bonyolultabb a játéka. Ezt az utat a jazz már bejárta egyszer, amikor olyan összetett lett, hogy öncélúnak tetszett és elszakadt tőle a közönség. A rockzenétől kapott azután serkentő vérátömlesztést és feléledt.
- Csakhogy a jazzt "külső hatás" érte, a popzene. A rockzene környékén azonban nem látszik semmi hasonló megváltó impulzus!
- A receptek nem használhatók egy az egyben. A popzenében a "vissza a gyökerekhez" hozott megújulást. Erre példa a Police, ami nem primitív, hanem a Who módszereinek leegyszerűsítése.
- Külföldön már megjelent az új nagylemezetek. Azonban, nem a korábbi kiadótoknál, a Bellaphone-nál. Miért váltatok el egymástól?
- 1973-ban kötöttünk szerződést és 78-ra az első számú zenekarukká nőttük ki magunkat. A továbbfejlődés érdekében társultunk három évre Peter Hauke producerrel. Ő kezdte "árulni" az együttest, a Teldec ígérte a legtöbbet, s megvett bennünket három évre Peter Haukéval. Májusban már készen állt a lemezünk a Teldec borítójával, amikor a WEA New York-i vezérképviseletétől valaki átutazott a Teldec-hez és szőröstől-bőröstül felvásárolt bennünket és a kész lemezeket, amik azután új borítókban jelentek meg.
- Mi lehetett ennek az oka?
- Hauke (aki egyébként a Supermax producere is) hároméves szerződésben áll a WEA-val. Nekik is felajánlott bennünket, de haboztak. Csak értesülhettek arról, hogy a Bellaphone minden áron meg akart tartani bennünket. Így szerződtünk öt évre a WEA-val.
- Peter Haukéval, vagy a WEA-val? Hiszen Haukénak csak három évre szól a szerződése a lemezcéggel. És mi történik, ha ő és a WEA megválnak egymástól?
- Érdekes kérdés, ezt nem is tudom ebben a pillanatban.
- Milyen volt a lemez fogadtatása?
- Csak a német lapokban voltak kritikák és nem is túl hosszúak, de kedvezően fogadták. De most még tart a hirdetési fázis, az igazi visszhang csak ezután várható.
- Hol terjesztik?
- Az egész világon.
- Angol, amerikai reagálásról tudtok?
- Még nem.
- Tartalmaz a szerződésetek promóciót?
- Igen, bár nem összegszerűen. De azért jó a producer, mert ő éppen úgy érdekelt az eladási példányszámban, mint mi.
Az Omega azonban hosszabb távra is tervez. S hogy nem is kisstílűen, arról a stúdiójukban tett látogatás bárkit meggyőzhet. Az épület Kóbor Jánosék kertjében áll, ha nem is befejezve, de működésképesen. Sőt, már el is készült három nagylemez: a Hungáriáé, Komár Lászlóé és a P. Mobilé.
És persze szárnyra keltek a pletykák is.
- Tudod, hogy "popkapitalistáknak" neveznek benneteket?
Kóbor János nevet: - Nem, nem hallottam még. Szerintem nem is igaz, de hogy gondolják?
- Nem kis összeget fektettetek a popiparba, amiből úgy hírlik, most majd dől a pénz...
- Előtted volt nálam egy nyugatnémet riporter, akinél ilyen kérdés egyáltalán nem szerepelt. Ott sokkal természetesebb, hogyha valaki csinál valamit, annak elsősorban az az oka, hogy szereti és reménykedik, hogy keres is vele. Az ötéves WEA-lemezszerződésünk miatt nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a távlat, de már gondolunk a "negyedik iksz" utáni időszakra. Építészmérnökként diplomáztam, soha nem tanultam zenélni. Mégis,kiderült, hogy nem szeretnék és nem is tudnék elhelyezkedni eredeti szakmámban. Ebben a zenében szeretnék tovább maradni, s kamatoztatni azt, amit húsz év alatt magunkra szedtünk. De jelenleg még anyagi áldozatokat követel a stúdió és nem is tűnik biztos befektetésnek.
.- Annak ellenére, hogy néhány itt rögzített lemez már meg is jelent?
- Az indulásnál egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a mostanában korszerűsített és világszínvonalú állami stúdiók mellett tudunk-e elfogadható produkciót létrehozni.
- Netalán konkurrálni velük?
- Azt lehetetlen, viszont jó pár órát eltöltöttünk már stúdiókban, s tudjuk, mik azok a dogok a pult mögött, amelyek talán fontosabbak a technikánál. De az egész ötlet onnan származott, hogy nekünk feltétlenül szükségünk volt egy házi stúdióra. A végleges ötleteink általában nem fejben születtek, hanem próbálkozások során. Így előfordult, hogy kifutottunk az időnkből és saját költségünkön kellett befejeznünk a lemezünket. Itthon ilyesmi nem történik meg, mert ki lehet járni a hosszabbítást. Kint nem ismerik ezt a tréfát.
- A ti stúdiótok melyik példát követi?
- A Hungária lemezét saját kérésükre ötször kevertük át, hogy azzal az érzéssel fejezhessük be a munkát, hogy jobb már nem lehet. Nemes László, a hangmérnökünk és én reggeltől hajnalig dolgoztunk rajta.
- Ti ezért "fizetést" kaptatok?
- A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat évente 4-5 lemez megcsináltatására kapott engedélyt a Művelődési Minisztériumtól. Ezekért 40 ezer forint bérleti díjat fizetnek. A lemezgyár egy stúdióórára körülbelül 3 ezer forint, egy nagylemez elkészítésére pedig körülbelül 100-200 óra. A mi bérleti díjunk tehát szinte jelképes ehhez képest.
- Talán rá is fizettek?
- A mostani nyilvánvalóan egy átmeneti időszak. A 40 ezer forint ugyanis nem fedezi a költségeket.
- Akkor miért csináljátok?
- A lemezgyárnak van egy elképzelése, ami egybeesik azzal az egész országban terjedő gyakorlattal, hogy sok dolgot célszerűbb "kézműves szinten" megoldani. Ennek a felvételnél különösen nagy jelentősége van. Egy fix munkaidős alkalmazottól nem lehet elvárni, hogy akkor legyen a stúdióban, amikor a zenész jó passzban van.
- Tőletek igen?
- Igen. Velünk is megtették ugyanezt a kinti stúdióban. Egyébként egyenlőre nem is tudnánk több lemezt vállalni, hiszen a lemezszerződésünk alatt legalább évi 200 napig el leszünk foglalva. A fennmaradó időbe épphogy belefér a bérmunka. Jelenleg éppen elég, ha a mi felvételi problémáinkat megoldja a stúdió, s a lemezfelvételek összegéből fizetni tudjuk a hangmérnökünket.
- Mennyibe került a stúdió?
- Mint látod, az építkezés nincs kész...
- Azért már áll és dolgoztok benne...
- Tudnod kell, hogy az egészből nem lett volna semmi, ha a lemezgyár rekonstrukciójakor nem selejtezték volna le a régi Telefunken magnókat. Mi sokszor találkoztunk velük a kinti stúdiókban, s úgy véltük, használhatók még, több munka ráfordítással ezek a gépek újra virágzó életet élhetnek. Mivel kiselejtezték őket, jelképesen alacsony összegért kaptuk meg.
- Ti jelentkeztetek érte egyedül?
- Nem tudom, de mi csak négyet vettünk meg, amennyire szükségünk volt.
- Akkor elég olcsón jöttetek ki....
- Ez csak a magnó! A keverőasztalt kintről kellett behozni. Persze nem komputeres, hanem olyan, amit ott a demo-stúdiók használnak. Mindent tud, de nincs rajta semmi konfort. Ezeken kívül szükség volt rengeteg effekt szerkezetre, mikrofonokra, egy nagyon jó zongorára...
- Körülbelüli összeget sem tudnál mondani?
- Az építkezéssel együtt két-két és fél millió forint. Most sokan vállalkozásokban gondolkodnak, ők biztos hülyének tartanak, hiszen ekkora befektetésnek többet kellene hoznia. Hogyha majd csak ezzel foglalkozom, akkor lehet, hogy ez is jövedelmezőbb lesz.
- Technikailag mit tud a stúdió?
- Egy rockzenekar felvételeihez szükséges dolgokat. 16 sávon rögzítünk, keverünk sok effektussal. A felvételi helyiség 50 négyzetméter, ilyen célra elég. A hangképe nagyon kellemes, kimondottan rockzenéhez készült.
- Szerencse, vagy csapás, ha ide küldenek egy zenekart felvételre?
- Egy rutinos, jól felkészült együttesnek, amelynek nem gond a felvétel, jobb a lemezgyári, vagy rádiós stúdió. De azoknak, akik kevésszer jutottak felvételhez, kifejezetten előnyös.
- Hogy dől el, hogy ki kerül a stúdióba?
- A lemezgyárral közösen döntjük el, az előbb elmondottak alapján.
- Te vagy itt a főnök az Omega stúdióban?
- A zenekaron belül én. De mindenki főnök egy-egy részterületen.
- A te jövőd tehát biztosítottnak látszik, de mihez kezdenek a többiek?
- Ők is ezzel a műfajjal akarnak kapcsolatban maradni. A stúdió csak része egy nagyobb vállalkozásnak.
- Ha jól értem, egy komplex rockzenei vállalkozássá akartok átalakulni?
- Igen, de mindennek öt év múlva jön el az ideje. Szabad időnk egy részét stúdióban töltjük el producerként. Egy másik tevékenységünket már sokszor a szemünkre vetették: ez a berendezés-kölcsönzés. Pedig elsősorban a segítségadás a célja. Ha nem koncertezünk, akkor is élniük kel a technkusainknak, ezért megbíztuk őket, annyi koncertet vállalhatnak a cuccainkkal, amennyit csak akarnak. Egyetlen kikötésünk volt, a saját bulikra mindig tökéletes állapotban kell lenniük. Annyit kell vele keresniük, hogy a szükséges javításokat fedezzék.
- A zenekari tagok ebből a bevételből nem is részesülnek?
- Nem. Ez elsősorban a technikusok vállalkozása, s ahhoz szükséges, hogy magunk mellett tarthassuk az állandó gárdát. És persze így nem jönnek ki a gyakorlatból.
- Mik a "rock-vállalat" további területei?
- A húsz év alatt hatalmas ismeretségi körre tettünk szert, külföldön is. Miért ne menedzselhetnénk tehát már együtteseket? Az Interkoncertnek az állami stúdiókhoz hasonlóan nem lehet az a feladata, hogy a kilincset egymásnak adó zenészeknek azt mondja, itt a spanyol, a portugál, a japán ajánlat. Ha reklámozni kell az együtteseket, azzal sem mennek sokra, mert ez bonyolultabb dolog. Hiába juttatsz ki egy lemezt a Bayerische Rundfunkhoz, az beesik a többi háromszáz közé, ha nem ismered azt az embert, akinek a kezébe kell nyomni. Mi ezt az utat végigjártuk húsz év alatt, tudjuk, kik tehetnek valamit a zenekarokért.
- Talán ki is próbáltátok már ezeket a kapcsolatokat?
- A MIDEM-en, ahol a hivatalos intézmények árulják a produkciónkat, gyakran koccintanak a jövendőbeli közös munkára, azután mégsem lesz belőle semmi. Ehhez állandóan utána kéne járni a dolgoknak, ami rengeteg munkát és embert igényel. Az intézményeket pedig már így is éppen eléggé lekötik az eddigi eredmények. Én is figyelem a hazai élmezőny munkáját és például megragadta a figyelmemet a V' Motorock Várj, míg felkel a Nap című dala. Megkérdeztem a szerzőket, kifogásolnák-e, ha megpróbálok végigkilincselni néhány helyet. Felvettük a számot angolul...
- Bocsánat a közbevágásért! Dr.Erdős Péter azt nyilatkozta, hogy: "...mit csináljunk azzal a V' Moto-Rockkal, amelynek második nagylemezébe beleszeretett ugyan egy külföldi menedzser, de amikor Rózsit megkértük, énekelje fel a stúdióban angolul, úgy jött be, hogy alig állt a lábán. (Demjén miskolci születésű, ezért tették be a Szerelem első vérig c. filmbe számát, arra a helyszínre, ahol "apa is fia" a biblia szerint egy asszonyhoz jár. K.K.) Fölvettük, de senkinek sem mutatjuk meg, mert csak blamálnánk magunkat."
- A lemezgyárnak nem lehet energiája arra, hogy mindenkit meggyőzzön. Én is elbeszélgettem Rózsiékkal, és elmondtam, mennyi energiát kell a munkába fektetni, és hogy sok lemondással jár. Júliusban elvittük őket egy nyugati koncertünkre, lássák, milyen erőbedobás van ott. Ezzel olyan lehetőséget adtunk nekik, amit a lemezgyár eleve nem adhat.
- Mégis, milyen áldozatokat kívánna tőlük a külföldi hírnév?
- Kint a nulláról kell indulniuk, s a rengeteg munka ellenére is vállalniuk kell a sikertelenség rizikóját.
- Szalagmunkát jelent a világpiacon való jelenlét?
- Inkább lemondást. A Hargittaytól megkérdezték, mit jelent neki az, hogy világbajnok. Azt válaszolta, nagyon sok munkát, s nem is tudja, megéri-e, mert annyi mindenről le kellett mondania.
- Ez a hasonlat csak azért sántít, mert ti állítólag ihletett művészek vagytok...
- Nem szeretem művészetnek nevezni azt, amit csinálunk, művésznek a Kocsist és a Ránkit tartom. És ők sem munka nélkül érték el a sikereiket. A rockzenét nem nevezném kimondottam művészetnek, és sportnak sem. Valahol a kettő között helyezkedik el.
- Végül is mi lett a V' Moto-Rockkal?
- Először a Bellaphone-nak próbáltam eladni, majd azt gondoltam, egy nagyobb cégnél is énekelhet. Amikor megmutattam, felderengett az illetőnek, hogy ezt ő már hallotta az MHV igazgatójától, csak akkor elkallódott. Másodszor hallva azonban biztos abban, hogy lehet valami a dologból. Attól kezdve hivatalosan folyik minden. Csináltunk egy 24 sávod demot. Itthon 16 sávra feljátszották az alapot, amihez session zenészek játszottak hozzá a Hot Line stúdióban, az NSZK-ban.
- Ki fizette őket és a stúdió-időt?
- A kinti producer.
- Ha ilyesmit az erre a célra létesített állami intézményektől nem lehet elvárni, akkor te miért csinálod?
- Tudtam, hogy jobbak a kapcsolataim a kinti producerekkel, mintha itthonról valaki telefonon beszél velük.
- De végül is menedzseltél. Mennyiért?
- Itt még nem voltam menedzser. A kész eredmény intézője az Interkoncert és az MHV lesz. Inkább a próbatétel izgatott, szívességből tettem. Az én hasznom, hogy a producer felajánlotta, szívesen meghallgat minden felvételt, amit én ajánlok neki. De a későbbiekben nyilvánvalóan nem valakinek a két szép szeméért fogok ingázni Budapest és Franfurk között.
- Van még más ágazata is a vállalkozásnak?
- Rengeteg. Például vannal kapcsolataink a stődióberendezések zenekari felszerelések, hangszerek piacán is Annyira sosem voltunk bőviben a pénznek, hogy bemenjünk a boltba és megvegyük a legújabb hangszert. Molnár Gyurei és Debreceni nem egyszer bementek egy-egy céghez, s el tudták érni, hogy kedvezményesen vásárolhassanak. Bementek a gyártóhoz és azt mondták, ez az új hangszer szenzációs, ha megéri önöknek, hogy az Omega együttes ezen játszik, szívesen kipróbálnám. Vagy elküldik a fenébe, vagy bejön. Ilyen egyszerűnek tűnik a dolog, de próbálja valaki végigcsinálni!
- Ezt hogy lehet mások számára kamatoztatni?
- Itt volt például a lemezgyár rekonstrukciója. Szóltam a műszaki osztálynak, hogy a Balatonnál nyaral egy ismerősünk, aki stúdiók berendezésével foglalkozik. Elutazása előtt elvittük, nézze meg a beruházási tervet. Néhány dologra azt mondta, olcsóbban is meg tudja szerezni, mint a beérkezett árajánlat. A lényeg, hogy mindenkinek megvan a területe ahhoz, hogy egy komplex rockzenei üzleti vállalkozást indíthassunk vele.
Mindez azonban csak öt év múlva várható, idén viszont átalakulásának 20. évfordulójához érkezik az Omega együttes.
- Készültök-e valami "nagy dobásra" az évfordulón? Egyáltalán, elő lehet-e állni valami új meglepetéssel a fantasztikusan költséges lézer után?
- Ez egy borzasztó verseny - válaszolja Benkő László. - Ráadásul eltört a lézer-csövünk, éppen amikor elkészült a lézer-keverőpultunk, amibe egy csomó új ötletet programoztunk be. De azért van konkrét tervünk. A Jancsó-Hernádi szerzőpárossal készülünk a következő évi show-ra. A lézerrel elértük azt a határt, ahova külső segítség nélkül el lehet jutni. Az egyedüli továbblépést a koncertek "megrendezésében" látjuk. Az évek során szimpátia alakult ki az együttes és Jancsó Miklós között.Keretjátéka lesz a koncertnek, alapvetően az öt Omega-figurára építve, de lesznek "külső" szereplők is. El tudom képzelni, hogy Jancsóék látásmódjával valami egészen különleges produkciót sikerül létrehozni. Nem a musicalek felé lépünk, a koncert nem lesz opera, és filmes, lézeres előadás sem, noha elemeikben mindegyiket felhasználjuk. Tudomásunk szerint nincs is olyan kísérlet a világon, amelyhez hasonlót létre szeretnénk hozni és amely egy új műfajt teremthet.
Mola György
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
Címkék: leegyszerűsítése, menedzselhetnénk, végigkilincselni, összehasonlítani, tevékenységünket, vállalkozásokban, lakáskörülmények, szentháromsággal, vérátömlesztést, visszafordítani, produkciójukhoz, megrendezésében, technkusainknak, egyetemistáknak, világszínvonalú, részfeladatokat, egyetemistákból, hanglemezgyártó, interkoncertnek, hangmérnökünket, rekonstrukciója, vásárolhassanak, arisztokratikus, minisztériumtól, egzisztenciával, lemezfelvételek, szimbólumaként, továbbfejlődés, legsokrétűbben, jelentkeztetek, évfordulójához, szerzőpárossal, korszerűsített, természetesebb, körülményeknek, megváltoztatta, főnixes Mici, szentháromsággal indulva, babiloni korokat, biblia történetéből, válasz Benkő, adjon Isten, fogadj Isten-modorban, fordítva hordott, adventista szombatista, szereppel függ, egyes dolgokat, egész fülbevaló-dolog, ember közelebbről, magyar együttesek, zenekarok mellett, bandán belül, Rock Évkönyv, Zeneműkiadó Budapest, Sebők János, Mici Mackós Annás, Koncz Zsuzsa, Vörös Oroszlán, Benkő Lászlótól, Egyetemi Színpadra, Pink Floyd, Trombitás Fréditől, Éjszakai Országútig, Melody Maker, Rick Wakemanara, Keith Emersonra, Peter Hauke, Peter Haukéval, Hiszen Haukénak, Kóbor Jánosék, Komár Lászlóé, Kóbor János, Nemes László, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, Művelődési Minisztériumtól, Bayerische Rundfunkhoz, Motorock Várj, Erdős Péter, Molnár Gyurei, Benkő László, Jancsó Miklós, Mola György,
|
|
|
|
|
|
| főnixes Mici, szentháromsággal indulva, babiloni korokat, biblia történetéből, válasz Benkő, adjon Isten, fogadj Isten-modorban, fordítva hordott, adventista szombatista, szereppel függ, egyes dolgokat, egész fülbevaló-dolog, ember közelebbről, magyar együttesek, zenekarok mellett, bandán belül, folyamatot később, intézmények megszokták, színpadra akartunk, országos elismertség, zenekartagok között, minőségi változás, addigi szórakozás, tanult szakmánk, hazai beatmozgalom, magyar popzene, másik különleges, egyetemistáknak szabadabb, megfelelő zeneanyaghoz, egyetemek köré, körülményeknek jelentős, önkifejezési lehetőségek, egész profivá, munkás- vagy, bizonytalan egzisztenciával, közönség összetétele, legfontosabb kérdés, tradicionális művészeti, művészethez tartozik-e, jazzt megújította, rock nélkül, inspiráló hatása, dolog másik, háttérbe szorult, melléépült gépezettel, egésznek csak, értéktelen közti, előző nemzedékek, kezdeti körbe, továbblépésen gondolkodik, hard-rock Omega-lemezek, váltás első, most következő, szakmai lapunk, egész csak, egészen kiemelkedőnek, egyes művészeti, rockkal csábítják, popzene ellen, popzenei számban, műfajon belüli, sokszor szándékosan, kortárs zene, kortárs művészet, kortárs zenében, élenjáró popzenében, modern elektronika, profi rockzenésznél, klasszikus zenei, legsokrétűbben tudnak, egyik alapvető, alap betonbiztos, felépítményt olyan, művészet eszközeit, érték megítélésében, formavilága borzasztóan, dobos gyönyörűen, százalék dalban, műalkotástól elvárható, kiemelkedő alkotó, popzenének mintha, klasszikus zene, újabb szándékos, műfaj bejárt, olyan kört, elejére került, jelenség közel, rockzene egyik, zenész belső, rockzenétől kapott, rockzene környékén, korábbi kiadótoknál, első számú, továbbfejlődés érdekében, kész lemezeket, lemez fogadtatása, német lapokban, hirdetési fázis, igazi visszhang, egész világon, szerződésetek promóciót, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
11 db bejegyzés |
| e év: |
51 db bejegyzés |
| Összes: |
7247 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1226)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 1117
- e Hét: 8590
- e Hónap: 14831
- e Év: 67097
|
|
|
Offline
